Joó Ottó

(Szentgotthárd, 1931. május 9. – Szombathely, 2008. január 1.)

Okl. mérnök, egyetemi doktor (1960), okl. gazdasági mérnök (1963). 1953-tól a szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet (ÖRKI) kutatója, 1960-tól a VIZITERV mérnöke, 1961-től 1987-ig a szombathelyi vízügyi igazgatóságon csoportvezető, osztály-, ill. főosztályvezető. 1987-1991 között a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója. Fő munkaterületei: öntözőrendszerek, öntözőfürtök tervezési, építési, üzemeltetési kérdései, s ezzel összefüggésban a nagyüzemi tereprendezési módszerek kidolgozása. Nevéhez fűződik a rizstelepek földmunkáinál alkalmazott "Joó Ottó-féle tereprendezési módszer". Nagy szerepet játszott őrségi meliorációs munkák során az itteni kb. 2600 km2-nyi savanyú, rossz vízgazdálkodású, gyenge termőképességű terület egyharmadának megjavításában. Az 1960-as évek első felében rábai árvízvédelem fejlesztése, a Rába szélsőséges vízjárásának kutatása állt vízrajzi tevékenységének középpontjában, amelynek eredményeképpen munkatársaival előrejelzési segédleteket készítettek. Az évtized második felében, a vízügyi igazgatóság működési területén kifejtett évtizedes munkával egyik irányítója volt a vízügyi törvény által előírt vízhasználati felülvizsgálatoknak, amivel sikerült megteremteni a korszerű vízgazdálkodást szolgáló hatósági munka alapjait. A Balaton fokozódó vízminőség-romlásának megakadályozása érdekében az 1970-es évtizedben az ő javaslatára indultak meg a Zala Balatonba jutó szennyezésének, a szennyezések eredetének és a fokozódó tavi eutrofizációnak vizsgálatai, valamint a vizsgálati eredmények értékelési módszerei. Szerepe volt a Kis-Balaton védőrendszer kiépítésében. Több hazai szakmai szervezet szakbizottságának tagjként is elismert munkát végzett. Dolgozott az osztrák-magyar regionális tudományos-társadalmi szervezet, a Forum Pannonicum Környezetvédelmi Szakbizottságában, a Mezőgazdasági Mérnökök Nemzetközi Szövetsége (CIGP) hazai szervezetében, az MTA-VEAB Ökológiai Bizottságában, stb. Több mint félszáz cikket publikált részben külföldön, számos előadást tartott itthon, néhányat külföldön is, az UNESCO felkérésére véleményezte a világ tavainak eutrofizálásával foglalkozó kézikönyv tervezetét. A Magyar Hidrológiai Társaság Nyugat-dunántúli területi szervezetének 15 éven át volt titkára, majd vezetőségi tagja. Megszervezte a MHT első (keszthelyi) vándorgyűlését 1974-ben. Pályafutása során számos szakmai és hivatali elismerésben részesült, a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetése (2003) mellett a Magyar Hidrológiai Társaság Tiszteleti tagja is volt (1995).

„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.
Készen vár az igazság győzelmi koszorúja!”   
Szent Pál

 

Fájó szívvel, és megrendülten tudatja

a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és

a Nyugat-dunántúli Természetvédelmi, Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség,

 

hogy szeretett és tisztelt kollégánk, jó barátunk

 

DR. JOÓ OTTÓ

2008. január 1-jén, életének 77. évében, földi pályafutását bevégezvén elhunyt.

 

Földi maradványait 2008. január 11-én, 15 órakor helyezzük örök nyugalomra

 Győrött a Nádorvárosi Köztemetőben (Győr, Szentlélek tér 1.).

 

Lelki üdvéért engesztelő szentmise 2008. január 14-én, 18 órakor lesz

Szombathelyen a Székesegyházban.