International Hydropower Association (IHA)

MOSONYI, Emil (GERMANY)

Professor Dr. Emil Francis Mosonyi, Professor Emeritus, was born in 1910 in Hungary. He has held many leading positions in organizations such as the Hungarian National Authority for Irrigation, the Hungarian National Bureau for Water Power Development, the Hungarian National Authority for Water Management. He lectured in various Universities - Technical University in Budapest (1934-1956/57), University of Karlsruhe, University of Wisconsin-Milwaukee, Delft and NTNU. He has worked as a Consultant in hydropower and water resources projects in Europe, Asia, Africa, South and Central America and Australasia. He was active in many international professional associations and is a member of the Hungarian academy of Sciences. He authored books and articles in different languages. He founded the IHA in 1995 and became its first President (1995–1997). He is now the Honorary President.


A special award was presented by the IHA Board to Prof. Dr. Emil Mosonyi, IHA Founder and Honorary President, on 20 October 2004 at the closing ceremony of Hydro 2004 in Porto, Portugal.

This event marked the start of an award series, called the Mosonyi Award, to acknowledge an IHA member's outstanding contribution to hydropower. The terms of the future process will involve the nomination of a candidate by IHA members from three different countries.

For candidates to be considered for 2005, nominations should be submitted to the IHA Central Office on or before 15 April 2005.


Turning point of a Carrier - Emil Mosonyi and revolution in Budapest, 1956. in Hungarian (Egy életpálya töréspontja – Mosonyi Emil és az 1956-os forradalom) by László Fejér
Life and Work of Emil Mosonyi; in Hungarian (Mosonyi Emil élete és munkássága) by László Szabó
Mosonyi Emil születése (1910–2009)
Kossuth- és Széchenyi-díjas vízépítő mérnök, az MTA tagja. Tanulmányait részben Egyetemünkön folytatta, 1934-1936 között tanársegédként kezdte pályáját, amit aztán az Öntözésügyi, majd Vízerőügyi Hivatalban folytatott a ’40-es évek végéig. 1948-tól visszatért a Műegyetemre, előbb egyetemi előadó, az ’50-es évek közepén pedig tanszékvezető egyetemi tanár. Az 1950-es évektől a dunai vízlépcsőrendszer tervezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer tárgyalások műszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómű építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország első nagytávlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörő munkának számított. 1956-os tevékenysége miatt (a Műegyetemi Forradalmi Bizottság tagja volt) felfüggesztették állásából, majd 1965-ben távollétében elítélték, ekkor lett a karlsruhe-i egyetem tanszékvezetője. Csak 1990-ben térhetett haza, amikor itthon is számos kitüntetésben részesült. A világ minden részében végzett szakértői munkát, elsősorban a vízerőhasznosítás területén és a világ 52 városában tartott előadásokat főként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében. Kutatásai tették lehetővé a 20. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Duna-Rajna-Majna csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerű és gazdaságos kialakítását. 4 külföldi egyetem és a BME tiszteletbeli, illetve díszdoktora. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem 1993-ban Mosonyi-díjat alapított a „fenntartható vízerő” témában. Életének fő műve a háromkötetes vízerő-hasznosítási szakkönyve, a Water Power Development, amely az angol mellett magyar és német nyelven is megjelent. Kiemelkedő a mintegy 200 műből álló szakirodalmi tevékenysége. Részt vett a Magyar Hidrológiai Társaság, a Balatoni Intéző Bizottság, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség Magyar Nemzeti Bizottsága irányításában. Ő és professzor társai 1967-ben megalapították az International Water Resources Association-t (Nemzetközi Vízgazdálkodási Szövetség). 1995-ben alapítója és első elnöke volt az International Hydropower Association-nak (Nemzetközi Vízerőhasznosítási Szövetség).